Chemez Farkas: Egy lovas zarándoklat során különösen heves hőfokon kezd el égni, illetve élni az ember

chemez-farkas

Május elsején indult csíksomlyói lovas zarándoklatra, majd pár nap múlva megállásra kényszerült egy lovas baleset miatt Chemez Farkas, akinek meggyőződése, hogy hittel, misszióval tud tenni Magyarország sorsának jobbra fordulásáért, szellemi-lelki megújulásáért. A néprajzkutató, hagyományőrző népművésszel G. Németh Éva beszélgetett.

A csíksomlyói lovas zarándoklat missziója Magyarország jövőjének jobbra fordulásáért május elsején indult. Néhány nappal később jött a hír, hogy balesetet szenvedtél.

Talán a misszió magyarázata elbír egy hosszabb fejtegetést az alapos megismerés érdekében. Sok mindent tudunk mai magyarok is arról, hogy jövőnk miképpen alakulhatna értelmesebben és jobban, mi minden segítené a magyar feltámadást. És nem utolsósorban vannak próféciáink is ma már: „… a Sátán fölötti végső győzelem és a megváltás beteljesedésének földi eszközéül – bármilyen hihetetlennek látszik is – a Mennyei Atya öröktől fogva Magyarországot választotta.”– kapta üzenetében Natália nővér. Az 1940-es év egy másik látomása szerint: „Az úr Jézus szavai: „Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az én országomnak diadalmas uralma.” „Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni… Akarom, hogy Édesanyám, mint a Világ Győzelmes Királynőjének tisztelete Magyarországról induljon el…” (A Világ Győzedelmes Királynője, 121-123. oldal).” Pio atya szerint: „Magyarország olyan kalitka, amelyből egyszer gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában, páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre…”

Lépésről lépésre, egészen forgatókönyvszerűen, a következő a jóslatok szerinti feladat: Mozgalomnak kell kialakulnia és egy kápolnának kell épülnie Budapesten: „…Hallottam, hogy a Szűzanya egy helyet kér, egy kápolnát, ahol kegyelmeit különösképpen kiárasztva megtérésre hívja az egész világot.” (Natália nővér.)

Meg kell alakulnia továbbá a Világ Győzelmes Királynője leányai és férfi szerzetesrendeknek. A női rendet még Mindszenty bíboros alapította Natália nővér vezetésével. A férfi rend megalapítása Máriás Páter Gologit illette volna meg. A múlt rendszer 40 éve ezt azonban megakadályozta. Próbálkoztak aztán többen is a renddel. A nővér későbbi látomásai már kifejezetten a férfiág megalakítására irányuló próbálkozások abbahagyására szólítottak fel. „A férfiág álljon meg, ne mozdítsátok. Amikor eljön az ideje nagy mozgalom lesz! Külföldi segítséggel előbb felépül a kápolna. Addig Jézus felkészíti magának a tagokat. A férfiág tagjai szentek lesznek. Ott mind szentek lesznek. Sok világi pap fog belépni. Ezt mondta az Úr Jézus.” (Fogas 1994, 43, 44) „… Jézus külön kegyelmet ígért azoknak, akik a Világ Királynője ügyén dolgozni fognak.” (Fogas 1993, 77) További fontos feladat „a nyilvános elismerés és ünneplés”. A Világ Győzelmes Királynője nyilvános ünneplésének fő alkalmaként a nővér látomásaiban Jézus, május elsejének napját jelölte meg.

„…akarom és kívánom, hogy Szeplőtelen Anyámat az egész világ, mint Világ Győzelmes Királynőjét ismerje el. Ez az elismerés nyilvános legyen! Május elseje legyen Szeplőtelen Anyámnak, mint Világ Győzelmes Királynőjének szentelve…”(Fogas 1993, 69. oldal) A nővér feljegyzéseit már 1941-től XII. Pius pápának továbbították, aki a nővér látomásainak hatására 1942-ben hivatalosan is megadta Máriának a Világ Győzelmes Királynője címet. XII. Pius 1942. október 31-én, a Világ Királynőjének felajánlotta az emberiséget és az anyaszentegyházat.

Magyarországot Mindszenty bíboros 1946. augusztus 26-án ajánlotta fel a Világ Királynőjének. A szerzetesnő látomásait 1945. november 19-én Mindszenty bíboros Dr. Szabó Imre tb. kanonok, esperes, pápai kamarás, Kecskés Pál pápai prelátus, és Dr. Bánk József egyetemi tanárokkal vizsgáltatta ki. A három főből álló bizottság a nővér látomásait hitelesnek nyilvánította. Létezett tehát egy időszak a II. világháború előtt, mely után Pio atyát szentté avatták Itáliában. És amely után két misztikus és karizmatikus kortársát Natália nővért és Mindszenty bíborost elfelejtette a magyar utókor.

A kápolnaépítést és a látomások kijelölte út lépéseit Mindszenty bíboros korában kezdte kijárni és megvalósítani a magyarság. A háború előtti korok egységesebb nemzete akarta azokat. A lépések aztán a múlt rendszer útvesztőibe halványultak. A látomások ügyeit évtizedek óta sűrű feledés-homálya fedi. A magyar feltámadás hosszú időre elmaradt. Pedig a kápolna továbbra is felépíthető és a többi üzenet is megvalósításra vár.

Az idén, ahogy tavaly is, csíkszentimrei, székely barátommal, Szántó Zsolttal együtt indultunk volna Csíksomlyóra. Most ő megy helyettem is.

Hogy élted meg, hogy nem mehetsz tovább?

Az Anna réti Világ Győzelmes Királynőjének napja alkalmából rendezett ünnepi műsorra tartottam lóháton, másodmagammal. Törökbálint határában járva, nyugodt lovakkal. A lovaimat előző nap körmölték és patkolták, következésképpen talán egy kicsit másképp érzékelték a talajt. Csaba lovam továbbá fél szemére vak, így a térlátása sem lehet annyira tökéletes. Törökbálint határában tehát egy sima és vízszintes földúton lépésben megbotlott. Először térdre rogyott, aztán ebből szépen lassan le is hasalt. Ez meglepő volt, de veszélyesnek egyáltalán nem látszott, hiszen álló helyzetben voltunk és mindez igen lassan történt. Próbáltam a kantárral felhúzni a fejét, hogy ezzel segítsek neki felállni, de ez nem sikerült. Sőt szépen lefeküdt az oldalára, mint amikor a kiscsikó aludni készül. A bal lábamat kiakasztottam a kengyelből, a jobbal pedig szépen oldalra kiléptem, úgy hogy a fekvő ló mellett guggoló testhelyzetben voltam. Csakhogy a jobb lábam elfelejtettem kiakasztani a kengyelből. Így aztán amikor a ló felállt, felrántotta a kengyelben maradt lábamat, majd ettől megijedve először lépésbe majd egyre gyorsuló ügetésbe kezdett. Próbáltam kézzel kiakasztani a lábam, de nem sikerült. Próbáltam elérni a kantárt, de messze volt. Szoros bakancs volt a lábamon, amiből nem tudott kicsúszni a lábam. Kés, vagy tőr nem volt nálam, hogy a kengyelszíjat átvághassam. Bal kézzel a kengyelszíjba kapaszkodtam, hogy a hátsó lábak alá ne kerülhessek. Ekkor már a ló egyre jobban pánikba esve vadul vágtázott. Itt már tudtam, hogy a kényelmes május eleji lovas sétából a legveszedelmesebb lovas veszélyhelyzetek egyikébe, ha nem a legveszedelmesebbe lett.

Az ősi Ázsiában a kivégzési eljárások egyike volt. A ló ugyanis nem akar az emberre lépni, de egy ilyen helyzetben, amikor a menekülési ösztöne, az alatta ficánkoló embertől folyamatosan hajtja, elkerülhetetlen. Sőt, sokszorosan agyontaposhatja, ráadásul áthúzhatja az embert mindenen, amin keresztülvágtázik. Szóval egy pillanat alatt olyan érzésem lett, hogy ütött felettem az óra. Miközben a ló hasa és szügye alatt ficánkoltam és a frissen felütött csillogó patkóvasak a fejem mellett csattogtak, azt gondoltam, hogy csak a csoda menthet meg. És így is történt. Éppen, mintegy utolsó esélyként a kantárért nyújtózkodtam a ló feje felé, amikor egy jól irányzott vágtaugrás a mellkasomba csapódott, olyan erővel, hogy a ló ezzel, mintegy ki is taposott a kengyelből. Ahogy felálltam, az első gondolatom az volt, hogy köszönöm a lovamnak, hogy jó helyre lépett, mert úgy néz ki, megmaradtam. Aztán kezdett kialakulni a légmell és egyre kevésbé kaptam levegőt. Mónival, aki velem lovagolt, kihívtuk a mentőt.

A János kórházban lecsapolták ezt a bizonyos légmellet és a nagyon kedves orvosok és nővérek tulajdonképpen megmentették az életemet.

A balesetre tehát nem tudtam felkészülni. Ha biztonsági kengyel lett volna a nyergen, vagy egy olyan csizma vagy cipő a lábamon, a bakancs helyett, amiből kicsúszhatott volna a lábam, vagy van nálam egy tőr, hogy a kengyelszíjat elvágjam, vagy az elején, veszélyesebbnek ítélve a helyzetet egyszerűen kiakasztom lábam a kengyelből, akkor elkerülhető lett volna ez a helyzet.

Hogy élem meg, hogy nem mehetek tovább? Elsősorban úgy érzem, hogy kaptam ajándékba egy új életet, amit nagyon szépnek látok úgy, ahogy van. Hálás vagyok érte a jóistennek, a lovamnak, az orvosoknak, az ápolóiknak, látogatóimnak és mindazoknak, akik rám gondoltak, vagy imádkoztak értem. A kórházban persze volt egy időszak, hogy úgy éreztem, hogy ha kijutok, a legjobb lenne lószállítóval előrevitetni a lovakat a határig és ott megkezdeni a lovas zarándoklatot. A törött bordák okozta fájdalom nem is akadályozhatott volna meg ebben, de a légmell egy makacsabb dolog. Egy ötszáz méteres séta után is órákig nehezebben veszem a levegőt. Mintha alig lenne tüdőkapacitásom. Ráadásul erősebb ütésre, vagy rántásra orvos barátaim szerint a légmell egy pár hétig még újra kialakulhat.

Nem az első lovas zarándoklatod lett volna ez, két évvel ezelőtt Kazahsztánba lovagoltatok. A két út között van közös találkozási pont.

Az első hosszabb utamon Bencze Istvánnak segítettem, 2009-es, 6000 kilométeres kazah-magyar lovas útja befejező szakaszán, a Radnai-hágótól Dézsig. 2010-ben, szintén együtt Csíksomlyóba lovagoltunk el. 2012-ben Bencze István újra Kazahsztánban szervezett egy utat. Pest megyéből indulva, az első szakaszon, a 2010-ben kijárt csíksomlyói út nyomvonalán haladtunk. 2013- ban újra Csíksomlyó volt a cél. 2014-ben eredetileg Fatimából indulva, Sanitiago de Compostellán keresztül a Szent Jakab úton, majd Dél- Franciaországon és Észak-Olaszországon keresztül, Máriacellnél, a Mária útra megérkezve, az Anna réti kápolna helye, majd Csíksomlyó lett volna a cél. Kellő anyagi források és támogatások hiányában ez az út nem valósulhatott meg. 2015- re azonban újra kitűzzük a célt.

A lovaglás, a hagyományőrzés mellett a kreativitás is fontos számodra. Biatorbágyon és Budakalászon rendszeresen megtekinthetők fafaragásaid, és most a budapestiek előtt is bemutatkoztál egy tárlaton.

A tervek szerint vittük volna azt a vándorkiállítást és jótékonysági rendezvényt, ami itt a Zsámbéki-medencében és a Pilis lábainál útjára is indult. Ezeken a rendezvényeken a kápolnára gyűjtünk és ez nem csak az összegyűlő pénz miatt fontos, hanem mert egyre többen részesei lehetnek a kápolna épülésének.

A nemes cél érdekében szükség van-e egyfajta átlényegülésre, vagy ezek a gondolatok alapvetően meghatározzák mindennapjaidat?

Egy lovas zarándoklat során különösen heves hőfokon kezd el égni, illetve élni az ember. A ló és a régi ruhák egészen közel visznek a múlthoz, a természethez, valamint saját magunk és az út során megismert emberek jobb és igazabb énképeihez. Ez az átlényegülés az élet minden területére kihat és új utakra hívja, azt aki egyszer már elindult.

Kiállítás, jótékonysági est és most a lovas zarándoklat. Közös bennük, hogy az Anna-réten felépítendő kápolna megvalósulását hivatott segíteni. Miért olyan lényeges ez? Az elvieken túl gyakorlati lépések is belátható távolságon belül vannak?

Az engesztelő kápolna felépítése a jóslatok szerint békét hoz a világra. A kápolna felépítésére Mindszenty bíboros pártfogásával először a háború előtt tett kísérletet a magyarság. A szándéknak a háború és a kommunizmus vetett véget. „Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni.”- Hangzik az egyik látomásban. És most újra háború készülődik.

Áttérve az érzelmi-lelki vonalról a praktikum felé, az út tapasztalatait mennyiben tudod hasznosítani például a „civil” életedben? Vagy neked talán nincs is „másik” életed.

Most, hogy itthon maradásra kényszerültem, írom a kazahsztáni lovas út emlékeit. Ez is egy utazás. Az eddigi legszebb és élményekben leggazdagabb utam újraélése.

 

G. Németh Éva – Nemzeti Bulvár