Ria-ria, Hungari(c)a

koncertkep2

Mérföldkő a lassan tíz éves nemzeti rock zenei műfaj szélesebb körben való megismertetése folyamatában a Hungarica együttes budapesti, a Petőfi csarnokban rendezett koncertje. Ennyi év után végre teljesen összeállt a kép, hogy egy szubkultúrából induló irányzatnak is használnia és alkalmaznia kell azokat a professzionista megoldásokat, amelyek a világ rockzenei életében is legalább annyira meghatározóak, mint maga a zene és a dallam. A plakátok tervezésétől a lemezborítókon át, a megfelelő betűtípus kiválasztásáig, a grafikai elgondolások forradalmasított változata is megjelent, illetve a zenekar jól alkalmazta a látványtechnikák és a videoklipek adta különleges lehetőségeket. Ez talán a gyakorlati része a zenekar és a nemzeti rock úgymond felfutásának. A csarnokos koncert az élő bizonyítéka, hogy a zenei irányzat mára teljes mértékben polgárjogot nyert, és tűrés helyett az el és befogadás útjára lépett.

Hatalmas, csinált politikai botrány után elmaradt 2001 karácsonyán a Nemzeti Dal Ünnepe elnevezésű, a Pannon Rádió Rockszerda adásnapja által elnevezett nemzeti rock együttesek, a nagy nyilvánosságot kapott, korábban szkinhed csapatoknak aposztrofált zenekarok válogatott, hazafias szerzeményekből összeállított repertoárral bemutatkozni akaró karácsonyi örömkoncertje.

Demszky Gábor főpolgármester mindent bevállalt, hogy megakadályozza a Rockszerda által a budapesti közönség széles rétegével megismertetett zenekarok budapesti fellépését.  Mint utólag kiderült, a főpolgármestert teljesen megvezették tanácsadói, és olyan információk alapján ítélkezett, amelye késődd hamisnak bizonyultak. Hiába protestáltak Demszky Gábor döntése ellen a Fővárosi Közgyűlés fideszes és MIÉP-es politikusai, valamint Demszky közmeghallgatásán a nemzeti rock élőben való beszippantására kiéhezett fiatalok, rádióhallgatók, a főpolgármester nem engedett vélt igazából. A nagy erőfeszítéssel, a köz szinte minden szeglete segítségével megszervezett, és a szabályos engedélyekkel bíró fesztivál elmaradt. (Ezt a produkciót fogadta be következő nyáron az eredeti szervezők által létrehozott örvényesi Koppány tábor, illetve utána pedig a Magyar Sziget.)

Pár év múlva, az akkor hatalmas sebességgel berobbanó Kárpátia együttes is a nemzeti dalosok sorsára jutott, a Petőfi Csarnok egyik túlbuzgó alkalmazottja intézkedett a koncert ellehetetlenítése ügyében. A szintén minden jogi és egyéb előírásoknak megfelelő szerződés ellenére a hatalmi szó ismét legyőzte a zenében is kifejezhető nemzeti szabadságvágy kézzel, füllel, együttléttel is felfogható csarnokos megjelenítését. Ahogy erősödött és ismertebbé vált a nemzeti rock mint zenei műfaj, szociológiai jelenség és közösségépítő tényező, valamint a politikában a nemzeti elkötelezettség, úgy háttérbe szorultak azok a hangok, amelyek a befogadás, vagy a vitatkozás helyett a tűrés-tiltás időszakát akarták visszacsempészni

A Hungarica fellépése bizonyítja: a nemzeti rock, úgy is mint egy összetartó erő, hazafias, dalba öntött ideológia győzedelmeskedett a szelektáló nézetek felett

A Hungarica együttes az utolsó öt év hatalmas zenei meglepetése a nemzeti rock világában, a kimondottan rockos, metálos elemekre épített dallamvilág, a hazafias, nemzetféltő, elgondolkodtató, a múltat megéneklő, de a jelen politikai kihívásait is előadó, az antidemokratikus jelenségeket bíráló dalszövegekkel való kiváló párosítása. A nemzeti jogvédők – akik egy új, hazafias szemléletű segítő és az igazságot hazafiasan, emberi módon, részrehajlás nélkül képviselni akaró jogászok társaságát alkotják – közeledése és barátkozása teljesen törvényszerű volt a dallal az igazságért harcoló Hungaricával. Az est fővédnökei: Morvai Krisztina EP-képviselő és Gaudi-Nagy Tamás a jogvédelem mellett már mint zenekari főtámogató szerepeltek. A vármegyések szervezésében pedig vért adhattak a magyarok a magyaroknak, szimbolikusan is, illetve a teljes valójában, hiszen véradó állomás települt ki az eseményre.  Jellemzően olyan rockerek is nevüket adták a rendezvény sikeréhez, mint Kalapács Józsi, vagy az Európával szinte minden nemzedéket töretlenül meghódító Varga Miklós.

Az egész, fent tényleg csak elnagyoltan vázolt folyamat viszont testet ölt a zenekar énekesében, Sziva Balázsban. Ő az az ismert személyiség, aki egy pesti gimnáziumi szkinhedzenekartól az elmúlt 16 évben töretlenül fejlődve, alakulva másik zenekarával, a megállás nélkül aktív és küzdő Romantikus Erőszakkal jutott el a jelenbe és az ismertségbe. Hungaricás jelenléte meg annak az iskolapéldája, ami az angolszász rockzene jellemzője is volt a magyarnál rövidebb ideig: a tiltástól, elhallgatástól a meghatározó világjelenségig. Sziva tevékenysége kapcsán kicsiben és magyarban ugyanezt az utat élheti át, ismerheti meg valaki, aki látogatója ezeknek koncerteknek, vagy elolvassa az énekes-szövegíró ebben a témában írt, önvallomásokkal is színesített könyvét, illetve megtekinti a Dübörög a nemzeti rock című, jelen századunk magyar kultuszfilmjét.

„George” Kirkovits István