Tízéves a nemzeti rock… 2011 meglepetése lehet…

molics2-presso

Szaladnak az évek, gyorsan és szinte követhetetlenül. Tíz évvel ezelőtt hangzott el az egykori Pannon Rádióban az az új meghatározás, hogy nemzeti rock. Valójában egy gyűjtőnév, amit kitaláltam, amely a szkinhed szubkultúra által ismertté vált zenekarok hazafias töltetű dalainak a megjelölését szolgálta. Mára teljesen polgárjogot nyert ez az irányzat, hanglemezeladási-listák, klipek rangsorolásában előkelő helyezéseket érnek el a bandák, elég csak a Kárpátiára, vagy a Hungaricára gondolni. Az egykori dzsunga-rockot játszó Ismerős Arcok, korábban Stexas is a már a legendák világába tartozó rádió Rockszerda adásnapja segítségével indult el a mai útján. A támogatás, a  lélekébresztés segített abban, hogy a kultfigurává előlépő Nyerges Attila felvállalja, illetve a színpadon is kimondja azokat a benne kavargó érzéseket, amelyek pont a folyamatos erősítések miatt győzték meg ezen járható út fontosságáról.

Idén, 2011-ben úgy érzem, ismét egy régi, korábban még más megközelítésekkel muzsikáló bandának lesz a nagy éve. A Cool head klan egy új klippel rukkolt elő, új nóták is a tarsolyában vannak nem csak képletesen, hanem a maga valójában is Molics Zsoltnak, a zenekar frontemberének. Legutóbbi beszélgetésünkkor Molics így fogalmazott: sok embernek nincs egyebe, mint a hazája. Már a jelenlegi állapotokban természetes, hogy ezt védi, és ha kell, énekkel, verssel is hangot ad neki. Nagy megélése ez annak a változásnak, amely sok zenész, rocker, motoros, vagy éppen világcsavargó belsőjében véghez ment az elmúlt időben, s cseppet sem véletlenül a rendszerváltás után, folyamataiban. Amikor már lehetett választani az utat, mert volt egy csomó elérhető, megvalósítható alternatíva.

Azt gondolom, a Cool head nagyon sok fesztiválon, találkozón tudja majd megismertetni közönségével a benne szunnyadó, de most elementáris erővel kirobbanó világot. Amúgy segít ebben a „harcban” a régi zenésztárs, Petrás János is, hiszen több koncerten együtt muzsikál majd a két banda.

G. Kirkovits István

Fotó:  G. Németh Éva